Szép estét ismét!
Bevallom őszíntén, a ma esti bejegyzés már a tábor előtt elkészült, de mindez idáig nem sikerült posztolni. Pedig a témája komoly, talán az eddigi legkomolyabb.
Innen a már megírt korábban megírt bejegyzés:
Nemrégiben ellátogattam a könyvtárba, ahol hosszas nézelődés, latolgatás után tértem haza. Ahogy a sorokat jártam, egyre több könyv került fel az ’Olvasni!’ listámra. Köztük volt egy bestseller, mégpedig Blaine Harden Menekülés a 14-es táborból című műve. Már a cím is sejtett valami durvát, embertelent, s ha elolvassuk a tartalmat kiderül, hogy a szerző maga, egy olyan országban született, ahol az embereknek csekély fogalmuk van arról, ami nekünk, európaiaknak természetes: a DEMOKRÁCIÁRÓL. Ez az ország nem más, mint Észak-Korea.
Itt egy rövid leírás a könyvről:
„Az utóbbi évek egyik legsokkolóbb tényfeltáró könyve Sin Donghjok huszonhárom éves rabságának és szökésének története. Sin Donghjok az első észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és sikerült megszöknie. Gyermekkorát egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett lágerben töltötte. Mivel nagybátyjai állítólag bűnt követtek el, a „három generáció" büntetése törvény szellemében, az állam őt is bűnözőnek tekintette genetikailag, és teljes jogfosztottságban tartotta.
Sin sorsa az államgépezet rendelkezése értelmében örökös kényszermunka volt. Első emléke egy kivégzés, és anyjára, mint versenytársra tekintett a mindennapi élelemért. Tizenhárom éves korában beárulta anyját és testvérét, akik szökni akartak. A fiút megkínozták, majd szeme láttára anyját felakasztották, testvérét pedig agyonlőtték. „Szeretet, együttérzés és család: Sin előtt ismeretlen fogalmak voltak. Isten sem tűnt el vagy halt meg számára: egyszerűen nem hallott róla."
Észak-Korea elszigetelt, korrupcióval sújtott és atomfegyverekkel felszerelt ország. Kényszermunkatáboraiban mintegy 150-200 ezer politikai fogoly raboskodik, az áldozatok száma több százezerre tehető. Ezen lágerek kétszer annyi ideje léteznek, mint ameddig a szovjet Gulág fennállt, és közel tizenkétszer annyi ideig, mint ameddig a náci koncentrációs táborok.
Sin Donghjok jelenleg Dél-Koreában él, ahol nemrégiben létrehozott egy emberjogi szervezetet, amelynek nevében utazik folyamatosan a világban, hogy felemelje szavát észak-koreai sorstársaiért.”
Belegondoltál már abba, milyen lehet jogok nélkül élni? Milyen az a világ, ahol nem a demokratikus gondolkodásmód érvényesül?
Ez a férfi tudja!
Létezik jelenleg egy mozgalom, a No Hate Speech, melynek célja az egymás közötti gyűlöletbeszéd megszűntetése. S hogy jön ez ide? Az egymás elleni főként sztereotípiákon alapuló gyűlöletbeszédünket bármikor megszűntethetjük, csupán elhatározás kérdése, míg az észak-koreai problémát nem tudjuk megoldani sajnos. Tehát ennyit igazán megtehetünk azért, hogy jobb hely legyen ez a Föld nevű bolygó. Tele van a világ borzalmakkal; itt az alkalom, hogy megszabaduljunk az egyiktől: az egymás iránt tanúsított gyűlölettől.
Ha felkeltette a bejegyzés az érdeklődésedet, bővebben olvashatsz róla a http://blaineharden.com –on, TED előadást hallgathatsz meg tőle, vagy csak olvasd el a könyvet, ill. nézd meg a könyvből alapján készült dokumentumfilmet.
„A foglyok többsége megfeledkezik a kerítésről, és már nem is tűnik fel nekik, hogy mögötte húzódik az egész nagyvilág. Olyanok, akár a robotok, nem akarják értelemmel megtölteni a létezés űrjét.”
Blaine Harden
Ui.: Hajrá Szótlan Generáció! (ha nem ismered őket, csekkold az O:DA 2.0-t) Good luck!
Zsolti
